AZ A SZÉP, FÉNYES ÉJSZAKA
Karácsonyi színjáték
Prológus:
Anthész:
Herodes palotája az otthonom.
A király élve
bomló testének minden
kényszerű
magányban, egyedül hordozom.
Ezer ragacsos
szállal körbefont már
e balsejtelmektől
rettegő,
életmohó udvar
fényes sötétsége.
Hallgatok, mert
egyezik természetemmel
És hallgatok, mert
élni akarok.
Kínos tudásomat
lelkem legmélyebb kavernáiba temettem el.
Ugyan milyen napot
hozhat ez a nyugtalan virradat?
Ma dúlt nagyon ez
a boldogtalan palota;
Herodes hajnali
reggelit kért'
Ma egy kicsit
mindenki bolond:
Vajon hány adag nyugtatót,
altatót kell ma megkevernem?
Dagosz:
A csillagok a
Végtelen Hatalmak gondolatai
Számlálni, mérni
őket nem lehet.
A remény
és a félelem határain imbolyogva
Az ember mégis
faggatja őket szüntelen.
Ma hajnalban
magasan állt felettünk egy csillag
Nem égitestnek
tűnik, hanem mintha
A Kozmosz
legmélyének kapuját jelezné
Egy mágikus kút
zárólapjaként
ez a soha nem
tapasztalt ragyogás..
Római tiszt:
Elátkozott méhkas
ma a felséges Udvar!
Heródes még
pirkadat előtt hivatott
és izzadt homlokkal
valami csillagról
ordított.
Csúf szájjal
átkozta a római őrség parancsnokát
Mert hajnalban
átengedtek a városon
valami karavánt...
Hiába magyaráztam:
minden
Magam néztem át a
három úr papírjait
Furcsa nevük volt,
nekem ismeretlen.
Védett táborhelyet
nem kértek,
Útivámot bőséggel
fizettek,
S mentek tovább:
Efrata Bethlehem
Valami ilyen nevet
említettek.
Fogadósné Efrata Bethlenemben:
Augustus császár
parancsával
jól tudom, dacolni
nem lehet,
Hát méhkas lett
hosszú hetekre
a sok poros
utastól Efrata Bethlenem.
Számba vesznek, minket
Gyűl, tolakszik
egyre a sok fáradt, meghajszolt ember,
Roskadásig tele a
fogadó, alszanak még a padokon is…
Tegnap késő este
az uram már aludt.
Így nem tudja,
hogy valakit még beengedtem.
Ha nem a házba,
hát fedél alá
Jászol mellé a jó
állatmelegbe:
Úgy át volt fagyva
a szegény fiatalka lélek
Tán apja kísérte, fillérjük
se volt ezeknek semmire.
Gyermeket várt a
szentem, ideje nem lehet messze,
Megnézem később,
nincs-e szükségük valamire.
Ktilönös hajnal
ez, amit hoz, mint eddig, elfogadjuk
Mert az égiek
akaratával dacolni nem lehet...
Első szkéné: a színpad bal felén Heródes lakosztálya,
felette az obszervatórium
Heródes:
Hűtlen bolondok
gyűrűjében élek!
Hazudik mind
nekem! Tudom, mert mozog a szája!
Trónom hideg kövét
bíbor sem fűti fel,
De ma még én
vagyok a zsidók királya!
Hiába biztat
mosolygó orvosom
Jól tudom, a
testem félig már halott.
De tehetek tán még
e rút világban valamit,
Egy csontig mély
vésetet álságos életetekben
Amitől nevem nem
lesz elfelejthető
Az elkövetkező
évezredekben...
(orvosához
fordul):
Anthész, ma
fűszeres borra szomjazom!
A pokol fenekére
ostoba szabályaiddal,
A józanságot nem
tűri e reggel: inni akarok!
Tapsra belép a főkóstoló, tálcán kupában bort hoz.
Mielőtt a királynak nyújtaná, kortyol belőle és a földre rogy. Anthész föléje
hajol:
Anthész:
Uram, halott!
Heródes:
Hát így vagyunk!
Hatvankét ember
készíti naponta
ételem, italom.
Hatvankét adag
lassan, nagy kínok közt ölő mérget
keversz ma,
nagytudósú orvosom!
( A csillagászhoz, aki belép):
Te pedig ne kezdd
elölről!
Csillagodra
kíváncsi nem vagyok!
A zsidók királya
én, Heródes vagyok.
És az is maradok!
(a király kirohan)
Anthész: (a király után nézve)
Királyunk egy
okos, rettegő szörnyeteg
Nem veszélytelen,
mert bár halálos beteg
Bomló testénél
rettegő lelke sokkal betegebb...
Dagosz:
Pirkad lassan.
Gyere, nézd meg
közelebbről
barátom ezt a
csillagot.
Én tudom, hogy
világra szóló
nagy okból ragyog!
Várva avagy
váratlanul
Az éjjel valaki
hozzánk érkezett...
S ember és világ
sorsa örökre megváltozott.
Anthész:
Barátom, ez már
sok nekem!
Mint tudod:
halottszemlére vagyok hivatalos. ..
S holnap elölről
kezdődik itt majd minden
Új személyzet, új
gyanú, új kivégzés
és új rettenet...
Abdusz és Tigranesz, a két néma rabszolgafiú belép,
tálcán ételt, italt hoznak, rendezkednek. . .
Anthész: (a két néma fiú felé int)
Nézd meg ezt a két
rabszolgagyereket, aki
hatéves korától néma.
Nyelvüket a „nagy
király" azért vágatta ki,
Hogy belső
szolgálatukről senkinek soha
Ne beszélhessenek.
Az udvari őrség katonája rohan be, feldúltan:
Katona: (Anthész felé)
Uram, azonnal
velem kell jönnöd!
A királyi felség
őrjöng odalenn Uram,
senki sem halt meg
eddig, az elítéltek közül!
Még csak rosszul
se lett közülük senki!
Anthész úr,
valamiért ma nem hat a mérged!
Tán újat kéne
sürgősen keverned!
Anthész Dagoszra pillant, majd mindketten felnéznek az
obszervatórium ablakára.
Anthész:
Ha jól sejtem, ma
akármit keverhetnék
Ma valóban történt
valami, amitől
Meglehet, holnapig
nem találkozunk,
Dagosz Helyettem
is figyeld addig a csillagot...
Katona:
Engedelmeddel
Uram,
a csillagot ma
jobb lesz nem emlegetni.
A főkóstoló is
magához tért az elébb.
Heródes vak
dühében őt is odaköttette
a kínzócölöphöz, a
többiek mellé...
Az őrség is
nyugtalan...
Az utcán tömeg
hullámzik, meredt nyakkal
Az eget lesik
szüntelenül.
Ma mindenki
megbolondult Uram,
Ki látott még
nappali égen csillagot?
Az emberek azt
kiabálják, hogy eljött a Király
Anthész elsiet, Dagosz végigsimít a homlokán, újra
felnéz a csillagvizsgáló ablakára, aztán a két néma rabszolgához fordul:
Dagosz:
Na menjetek ti is,
itt ma nem lesz dolgotok
A gyerekek egymásra mosolyognak, majd kétfelől
közrefogják a csillagászt:
1.gyermek
Engedelmeddel,
Uram,
Ne hagyd magadból
Újra kiűzni a
csodálatot!
2.gyermek
Jól hallod:
megszólaltunk
mert ma ez is
lehetséges
Adj utat magadban
az örömnek:
A halál halott
!
Szín lassan elsötétül, a másik oldalon fény gyullad a
bethiehemi istáűóra, a színen Ii~láriá, József, a gyermek, később a fogadómé.
Jézus hangja:
Megérkeztem anyám
Testbe születni
fájdalmasabb mint gondoltam
De még nagyobb
lehetett a Te kínod
A hosszú, poros
utazás után
S még ehhez járult
a bizonytalanság
Ugyan merre s
mikorra találtok szállást
Ezen az idegen,
barátságtalan vidéken,
Mikor ifjú tested
már elemi erővel
jelezte
érkezésem...
Nincs sok időm
Már csak percekig
látok át
a tizenkét
dimenzión
Melyen keresztül a
Földre jöttem.
Ezután már csak 33
év múlva hasad meg új rá
szabadítón
A tér-idő földi
kárpitja kőrűlöttem.
Ilyen lenne hát
Júdea
És ez itt - testi
szemeken át
Efrata
Bethlehern...
Mária:
A falon túl a mező
sugárban fürdik
A pásztorkürt
szava égi hangokkal vegyül
Látom-e, hallom-e
valóban mindezt,
vagy csupán
Te láttatod és
hallatod velem, Te,
Akit félve
köszöntök, fenséges ismeretlent,
Míg csepp tested
testemhez bújva elszenderül.
Alszol-e majd úgy,
ahogy én aludni vágytam
Ezen a hosszú,
keserves, hajszolt úton
Vagy zárt
szemeiddel másképpen figyelsz
Meglehet: tudsz te
mindent,
Én csak a nevedet
tudom...
Karomban most hadd
rengesselek
Sorsod rejtélyét
még ne mutasd nekem
Sírj, és
megetetlek
Nyöszörögj, és
betakarlak
Most ennyit bírok
el,
Majd később Hozzád
növök lassan...
Hiszen tudod: Téged
nem én választottalak
Hanem Te v
álasztottál engemet.
Jézus hangja:
,Sír szegényem, a
könnyek
Milyen biztosan
szegélyezik majd életét
Így kezdődik a
Földön minden
És sírni fog
akkor, amikor végetér bennem
Amit itt a Földön
életnek hívnak
És elkezdődhet az,
amiért jöttem...
József:
Még találtam az
iszákban ezt a puha kelmét
Szénaszaga van, de
jó meleg
Hajnal van még, a
levegő hideg,
Itt a szegletben
csinálok egy kis helyet
Ahová
lefektetheted.
Ócska már ez a
jászól az állatok agyon bökték
Tán akad itt
valahol egy deszkadarab,
amivel
megerősítem, szénával megágyazok neki
és a köpenyemet
alája terítem.
Jézus hangja:
Milyen sebesen
zárul a tér körülöttem!
Még látom
Jeruzsálemet, a főpap alszik
És alszanak mind a
templom őrei
Az ott egy tágas,
kikövezett udvar
Egyszer ott állunk
maj d egyiztt mind. . .
De ez még messze
van,
Az ostort még meg
sem fonták
Mely testembe
hasítja majd akkor utoljára
A szeretetlenség
vérző jegyeit.
Még egyre szólnak
felettünk a harsonák
Ki hallja, ki nem,
ezen a hajnalon
Egymásnak felelnek
az ujjongó mezők
És a meghökkent
paloták...
Ismét Heródes palotája, a magába roskadt király előtt
a római őrség tisztje áll:
Katona:
Uram, komolyan nem
gondolhatod,
Hogy lóra ültetem az embereim,
S hajszolom őket a
három fura utas nyomába !
Követünk majd egy
rég kihűlt nyomot ,
Mert - már
megbocsáss
Személyedet
semmibe véve
Köszönteni jöttek
valami újszülöttet .
Ti zsidók, Uram
nagyon misztikusak vagytok!
Örökös
Messiás-várók, de úgy gondolom
Hogy Júdea
mégiscsak római birtok
Császári
fennhatóság alatt
áll a Te trónod
is, király úr,
És addig áll, míg
a császár kegyében vagy!
Jézus hangja:
Tisztán látlak és
hallak téged, te vakbuzgó,
ifjú katona!
Még nem sejtheted
Mai indulatod
igazi okát:
Eljön az idő,
amikor te magad is kivettetsz
a kegyből
S vén veteránként
hóhérszolgálat jut
majd neked csupán:
33 esztendő múlva
ott leszel Te is velem
a Golgotán...
A római őrtiszt lehajtott fejel áll a színen, majd
megrázza magát, mint aki nehéz látomásból ébred, és kisiet.
Jézus hangja:
Földi létem
majdani társai még
nem tudhatnak
rólam.
Érkezésem valahol
mégis jelez nekik,
Még látom
néhányukat,
Amint egyre jobban
körülzár a testem
Idegen mágnes húz
magához: az első földi álom...
A szín marad Herődes palotája, de a szereplők már
Jézus életének majdani szereplői, nem a királyi udvartartás tagjai.
Pilátus anyja: (A kereveten
nyugtalanul alvó fiafölé hajolna)
Kelletlen diák
vagy, Pilátus fortélyos fiam,
És mindig kibújsz
a dorgálás alól...
Nem leszel soha
mestere a betűvetésnek
Ezen a hajnalon
mégis betűkről kiabálsz
Egyszerre rémülten
s parancsolón.
Merre kóborolhat
nyughatatlan lelked?
Nem tudod még:
Egyszer minden
valahol...
Pilátus: (a
kerevetről félig felűlUe kiabál)
E négy betű az én
becsületem
I eN eR I, ez a
négy betű marad!
Ha alá kéne
temetnem e várost
Rómát, az
imperátort, magamat!
E négy betű az én
becsületem!
I eN eR I, ez a
négy betű marad!
Színváltás: Pilátus otthona után most a gyermek Júdás
házában nagyunk.
Júdás anyja:
Júdás, ideje végre
valamit enned,
Gyere már le a
tetőről fiam!
Nappali égen ugyan
hiába keresel csillagot,
Ha ott van, nem
asszonyok, anyák üdvére
tűnt fel, annyit
mondhatok!
Napok óta egyebet
sem hallok,
Minthogy
megszületett hozzánk a Messiás
Aki majd mágikus
erejével
Leoldja rólunk a
római igát!
Ugyan ki bízná
férfikezekre a világ sorát?
Itt ez a fiú, ki
bír vele, a szeme gyulladó parázs
Vesztébe rohan,
tudom, pedig még szakálla
sem serken,
Markolja lelkét
egy világzúzó nagy akarás...
Ugyan hogy lehetne
jó vége ennek?
Júdás:
Anyám, tudom, hogy
itt van! Megszületett!
S ahogy hirdették
itt, Júdeában!
Semmi sincs, mi
hatalmán kívül esne!
Felnő, s addigra
én is felnövök mellé
Hogy szolgálhassam
isteni szándékait
Nem lesz nálam
hűségesebb híve,
Ott leszek, amikor
kezével egyet int, ,
És világnak szalad
majd előle
Ez a sok
disznóhúsfaló, barbár római!
Színváltás: vissza a bethlehemi istállóba
József:
Kezdek félni,
Mária, most hogy itt van velünk
A magasságos ég
vén vállamra netán túl nagy terhet rakott!
Félek, hogy mától
valóban minden
örökre
megváltozott.
Én majd deszkáim
között kopácsolok,
mint eddig,
Kezem alól
kikerülnek majd padok
és asztalok,
De ez a gyermek
itt...
Mi lesz ha egyszer
a kezembe kapaszkodik,
És gyönyörűséges,
szörnyűséges
sosemvolt, ismerős
Naptekintetével
Rám tekint?
Forgácsaim kőzé
nem bújhatok előle
Miért én lettem
kij elölve
Hogy óvjam
gyermeklépteit.
Mária:
József, nézd,
elalszik végre
Először nyugszik
el, mióta megszületett.
Teljesen még nem
szakadt ki belőlem
Érzem amit Ő,
Mintha a jövőben
járt volna a lelke,
S én vele: különös
képeket festett elémbe:
Víz partján egy mogorva,
izmos halászsuhanc
Kavicsokat hajigál
a tóba: Simon a neve.
Két kisleány,
Bethániában valami Lázárt emleget
Amint puha
gyapjúba takargatják örökké beteges fiútestvérüket...
József, lehet,
hogy bejártam vele a jövőt?
Ó nem egészen,
Jól tudom, valamit
még takarnak előttem.
A liliomos angyal üzenete erről nem szólt.
De ha ebben a
csepp testben Földre született a Nap
Hát felneveljük
majd a Világ Fényességét
És odaengedjük a
sorsnak, amit Ő magának megírt
Beteljesül majd
bizonyosan,
Amiképpen Vele
beteljesül a mi életünk.
József, nem is
olyan csendes ez a hajnal,
Már órák óta zeng,
lobog felettünk az ég
Ne aggodalmaskodj:
hallgasd a seregek üzenetét:
Angyali kar:
Míg a világ világ
marad
Nem él majd a
Földön olyan nemzedék,
Amely ezt az
éjszakát elfelejtené...
Jézus hangja:
Álmosodom, húz a
testem, lehet,
éhes is vagyok.
Csupa új érzet,
több mint különös
Majd később ezt is
megszokom.
Odakinn fölénk
érkezett
a Jelenlét
Angyala.
Háta mögött
záródnak sorra az égi időkapuk.
Valaminek vége
lesz most,
Hogy valami
kezdetét vehesse.
Leszek majd aggódó
szülők tehetetlen újszülöttje
S a jövőben ott
várnak rám
Genezáret,
Bethánia és Magdala
Teljesedjen
általam az Ő akarata...
Fogadómé:
Egy kis meleg
levest hoztam,
Holnaptól már
egyébre is telik.
A fogadó majd
lassan üresedik,
S a férjem a
bevétellel igen elégedett...
Jókedvében befogad
majd pénz híján is titeket.
Hát itt jött
világra Kedves, a gyermeked?
Valami
pásztornépek várnak odakint
Mondják
gyereknézőbe jöttek
Különös, új
szokás...
De furcsa újságot
is mondtak ám:
A dombon túl a
nagy téli hodályban
Alvó farkast
leltek a bárányok között
Mi eshet még egy
ilyen éjszaka után?
hajnal óta -
mondják, valami karavánt lesnek
mely erre tartott
volna...
,Sok ez egy napra!
Magam sem vagyok
rendben,
Hajnal óta mintha
Égi seregek
zengenének a fülemben...
Elmúlik majd.
Egy kis meleg
levest hoztam, egyetek.
Ahogy kifelé megy, fejét fölkapja a seregek énekére:
Míg a világ világ marad
Nem él majd a Földön olyan nemzedék,
Amely ezt az éjszakát elfelejtené...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése