Csalóka Péter - 2005

Weöres Sándor: Csalóka Péter

Bábjáték

Első kép

Szín: balrdl Csaldka Péter szegényes parasztudvara, háttérben kunylrdja. Jobbrdl a falusi bfró gazdag kertje, háttérben cifra háza, „Bírólak" felírással.

BÁBJÁTTÉOS (hangja a függöny mögül). Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl volt, de még a Kopaszdombon is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember, úgy hívták, hogy Csalóka Péter. Ezt a becsületes nevet azért kapta, mert nagyon csalafinta volt őkelme. Ámbár csak azokat csapta be, akik rászolgál­tak erre, például... no de minek is mesélem, úgyis meg­látjátok.

(Megjelenik a szegény udvarban Péter és Péterné, a másikban pedig a Bíró.)

BIRÓ Szervusz, Péter fiam, hát hogy vagy, te híres csaló? Mi újság?

PÉTER Az az újság, hogy versenyezünk a feleségemmel, ki tud furcsábbat énekelni. Bíró uram, hallgassa csak. Kezdd rá,

asszony.

PÉTERNÉ (énekel és táncol).

Ha a világ rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, éjjel-nappal szépen szólna, ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe, kötényem is honnan volna, ha egész világ rigó volna.

BIRÓ De bolond nóta ez, hallod-e!

PÉTER Én mégjobbat tudok.

BIRÓ (leereszkedően). Hadd hallom.

PÉTER(énekel és táncol).

Alva jár az Orbán, tornyot visz az orrán, trombitások ülnek benne három szekér polyván, hír! trombitások

három szekér polyván.

Fújják egyre többen, polyva szerteröppen, rémes álmot lát az Orbán polyva-fellegekben, hír! rémes álmot polyva-fellegekben.

PÉTERNÉ Hát ez furfangos nóta, de mégis az enyém ér többet.

PÉTER, PÉTERNÉ (egymás szavába vágva hajbakapnak). Nem igaz, mert az enyém! -Az enyém! -Azért is az enyém!

PÉTER Bíró uram, tegyen igazságot köztünk, úgyis ez a mester­sége.

BIRÓ Teszek én, Péter fiam, teszek én. Mit értetek ti az igazság­hoz. A legszebb nóta az, ha én kezdek énekelni: mert én vagyok a bírő, én vagyok ebben a faluban az első ember, én szabok parancsot mindennek, még a nótának ís, hát az is úgy a legjobb, ahogy én csinálom. Punktum.

PÉTERNÉ Ne mondjon ilyet a Péter»Pk mert ravasz ember

ám ez, ha megmérgesedik, még bíró uramnak is túljár az eszén.

BIRÓ (bottal hadonászva). Nekem Csalóka Péter nem jár túl az eszemen: van nekem hét kazalra való, néhány boglya még azon túl is jut belőle. Engem be nem csap soha!

PÉTER Dehogy nem. Csak hogy amivel becsaphatnám, az nincs itt.

BIRÓ Nem nagy hiba, ha nincs nagyon messze.

PÉTER Fél napi járóföld oda-vissza, lovon. Adja ide a lovát és fél nap alatt elhozom.

BIRÓ Rendben van. De ha nem jársz túl az eszemen, akkor be­csukatlak, mert nem teljesítetted a szerződést. Ha pedig be­csapsz, akkor becsukatlak, mert becsaptál. Most aztán min­denhogy bajban vagy, Péter fiam. Látod, ne akarj énnálam okosabb lenni. (Elővezeti a lovát.) Ülj föl, aztán egy-kettő, fél nap múlva itt legyél!

PÉTERNÉ No, most már mindenképpen bajba jutsz, Csalóka Péter !

PÉTER Csak várjuk meg a végét. Estére itt leszek. (A lovat vezetve, el. Felesége utána integet.)

BIRÓ (bottal integet utána). Majd megtanítlak én a rendre! Készítem is már a kótert, te jómadár! (Elmegy.)

Második kép

Szín: háttérben faluvégi kocsma udvara, mögötte a kocsma­épület. Az udvar kerítése és ajtaja e1őtt út. Előtérben néhány bimbálódzó nádszál és kákabuzogány mocsarat jelez. Egy huszár a kocsmaudvaron iszik, táncol, mulat. Az úton jön Csalóka Péter, a bíró lovát vezetve.

Huszár (énekel).

 Megy az úton a katona, zúg a vihar,

 fuj a szél, zúg-búg, fuj a szél,

 a katona sose fél.

  Hogyha támad az ellenség,

  gonoszoknak odavág,

  dirr-durr, odavág,

  sose bántsák a hazát.

(Meglátja Pétert, rákiált.) Hej, földi! Micsoda rossz gebéd van ?

PÉTER Rossz ez, bizony, nagyon rossz. Ne is akard megvenni, pajtás.

HUSZÁR (nézegeti a lovat). No, hiszen nem is olyan nagyon rossz. Mennyiért adod?

PÉTER Száz tallér. Csak azért adom ilyen olcsón, mert nekem ingyenbe van. Ílyen paripád még úgysem volt, magad is tu­dod. Ide a száz tallért és ne mondd el senkinek, hogy ezt a lovat kitől vetted.

HUSZÁR (hürnrrrget, aztán fizet). Itt a pénz, földi.

PÉTFR Fogd, itt a kötőfék. Hohó, várj csak! A ló farkát még nem vetted meg. Az külön száz tallér.

HUSZÁR (átveszi a lovat). Ne bolondozz, nem kell nekem a ló farka.

PÉTER Akkor lwágom és emlékül megtartom. (Levágja a ló farkát.)

HUSZÁR Bolond ember vagy, látom. Hanem a paripád igen szép jószág. (El, a lovat vezetve.)

PÉTER Nem vagyok én olyan bolond, mint gondolod: a pénzt beteszem a tarisznyába, a ló farkát meg ide a pocsolyába, kötök rá egy nagy követ, és már jöhet is a bíró. (A ló farkát a nádasba rakja és mikor a bíró közeledik, jajgatva, sopánkod­va, ,sántítva ténfereg.)

BIRÓ (.sietve jön). Péter, letelt a fél nap! Hol a lovam? Mi tör­tént veled, Péter? Hiszen siralom rád nézni.

PÉTER (lámolyog). Ne is kérdezze, bíró úr! Ahogy kiügettem a faluból, az a szerencsétlen ló, bár sose láttam volna, be­ugrott velem a mocsárba. Majd hogy bele nem fulladtam a kátyúba. A paripa meg ottmaradt, odaveszett, elnyelte a posvány.

BIRÓ Micsoda? ( Üti Pétert.) Hazudsz, gazember! Be akarsz csapni!

PÉTER Dehogy csapom be, bíró úr. Esküszöm a tulajdon édes= apám ükapjának az egészségére, meg az asszonyom felesé­gének az életére, hogy igaz. Ha nem hiszi, nézze meg: a lb farka most is kilátszik a vízből. Ha nem mondok igazat, akkor zárasson be, bíró úr.

BIRÓ Itt csakugyan látok valamit kiállnia vízből. (Nézi a Péter által nádasba rakott lófarkot.) Nem hazudtál, Péter fiam. Itt a ló a mocsárban, csak a farka látszik. Na, húzzuk ki, hátha még életben lesz. (Nekigyürkőznelc, nyögnelc, eről­ködnek: a bfró a lófarkat húzza, Péter a bfrót.)

BIRÓ és PÉTER (erőlködés közben énekelnek, hol együtt, hol felváltva).

    Tíz hatod meg tíz hatod, az húsz hatod,

    húzd csak, húzd csak, húzd, ameddig húzhatod.

       A hörcsögöt ha meglőtted, nyúzhatod,

       huuúzd csak, huuúzd csak, húzd, ameddig húzhatod.

       De most ezt a lovat rántjuk, tudhatod, huuúzd csak, huuu . . .

(Hirtelen az ének megszakad: a lófarok kiszakadt az iszap­ból, a bíró hanyattesik, kezében a lófarok; Péter félreugrik.)

PÉTER Lám, ennyire jutottunk.

CSUFOLÓDÓ KAMASZ (látomásszerűen felbukkan, majd eltűnik). Fütyül a rigó! Sárban a bíró!

BIRÓ (vergődve a mocsárban). Szörnyűségesen besüppedt ez a ló. Inkább kiszakadt, kezemben maradt szegény állatnak a farka. Itt van, most mit kezdjek ezzel a lófarokkal?

PÉTER Kászolódjék csak kifelé, mert még elsüllyed. No, segítek.

BIRÓ (Péter segítségével nagynehezes kimászik). Megölted a szép paripámat és tetejébe csupa latyak lettem. Megállj, Csalóka Péter! Rohanok haza, hozom a zsandárokat, be­bújsz az áristomba. Megtanítlak én kesztyűbe dudálni, rostába táncolni! (Dühösen el.)

PÉTER (átballag a kocsmakertbe). Hej kocsmáros, ide hall­gasson !

KOCSMÁROS (jön). Oda hallgatok, Péter komám.

PÉTER Előre fizetek egy liter bort. (Fizet.) Van ám pénzem, mert eladtam a bíró lovát.

KOCSMÁROS Ez okos dolog, komám.

PÉTER De maga azt fogja mondani, hogy nincs kifizetve a bor, megértette?

KOCSMÁROS Hát érteni ugyan nem értem, de ha úgy kívánja. . .

PÉTER De ha földhöz vágom a kalapomat, akkor azt fogja mondani: most már ki van fizetve.

KOCSMÁROS Ehe! Értem, komám. (El, majd visszatér a borral.) Itt van, igyék. '

PÉTER (iszik). Egészségére!

BIRÓ (jön, kifelé szól). Zsandárok, maradjatok ott, és ha majd hívlak benneteket, rohanjatok be. (A kocsmaudvarba lép.)

Betyár Csalóka Péter, eljöttem érted, én, a Falu bírája és parancsolója! Viszlek a dutyiba!

PÉTER Megyek, bíró uram, megyek. Csak előbb megiszom a boromat, hogy azzal is könnyebb legyen a bánatom. Hej, kocsmáros! Ki van fizetve?

KOCSMÁROS Dehogyis van.

PÉTER (földhöz vágja a kalapját, csakúgy puffan). Most már ki van fizetve?

KOCSMÁROS Bőségesen.

BIRÓ már nem fenyegetve, hanem kíváncsian, bizalmasan). Te Péter fiam, micsoda kalap ez?

PÉTER Ez? Lássa, egy ilyen zsíros, avíttas, rossz süveg, magam­fajta szegénynek való. Kocsmáros! Hozzon még egy liter bort!

KOCSMÁROS (el és vissza a borral). Itt hozom, de rögtön fizesse, mielőtt elviszik a kóterba.

PÉTER (iszik, rnajd tíjra földhöz csapja a kalapot, pt ffanás). Ki van fizetve?

KOCSMÁROS Hogyne, még a borravaló is benne van.

BIRÓ (ölelgeti Pétert). Te Féter fiam! Hallgass ide. Tudod, én mindig jóakaród voltam. Mondd csak: miféle kalap ez? PÉTER Hej, bíró úr, ezt még apámtól örököltem. Mikor mulat­ni megyek, csak ezt teszem a fejembe. Akármennyit eszem­iszom a barátaimmal, valahányszor a földhöz ütöm, mindig ki van fizetve.

BIRÓ Édes Péter fiam, nem adnád el nekem ezt a kalapot?

PÉTER Haha, dehogy adom!

BIRÓ Hát már add nekem, Péter fiam, nagyon szépen kérlek. Adok érte száz tallért.

PÉTER De a száz tallér is csak elfogy, aztán mivel fizessek azontúl?

BIRÓ Adok érte százötven tallért.

PÉTER Na hát, ha olyan erősen kéri a bíró úr, odaadom két százért, na!

BIRÓ (hálálkodva fizet). Itt van, nesze. Köszönöm, fiam, kö­szönöm. (Büszkén fejére teszi Péter rossz kalapját. Indul ki­felé. Kint nevetés, kiabálás.)

CSÚFOLÓDÓ KAMASZ (felbukkan, majd eltűnik, énekel). Fütyül a rigó! Rossz kalapban a bíró!

PÉTER (Icözben eloldalog). Használja egészséggel.

BIRÓ (vissza). Csak nevessetek. Majd megmutatom én, hogy milyen drága kalpag ez. Úgyis megéheztem, megszomjaztam a sok huzavonában. Kocsmáros!

KOCSMÁROS (hajlong). Parancsára!

BIRÓ Hozzon nekem bíbictojást, fác~~ínpecsenyét, elefántpapri­kást rigófüttyel és mindent, ami csak van. Tíz üveg pálinkát, tíz dézsa bort, de a legfinomabbat! (Kocsmáros el.)

CSÚFOLÓDÓ ÉNEK (kinn).

Tegnap elsült a rézfokos, elsütötte a Domokos, ihajja, csuhajja!

Holnap elsül a hatökör, elsüti majd a Dömötör, ihajja, csuhajja!

KOCSMÁROS (jön roskadásig tele tálcával). Méltóztassék, nagy­uram.

BIRÓ (eszik, iszik). Csak csúfolódjatok, majd torkotokra fa­gyasztom a jókedveteket. Olyan nagy úr lettem, hogy csak no! Gazdagabb a királybál, de még a császárnál is! (Kezé­ben flaskával dülöngél, énekel.)

Ezüstpitykés szűrdolmányom, három zacskó szűzdohányom, három csűr gabonám.

kinek lopni kedve támad,ráuszítom a kutyámat, nekiront, igazán, belecsíp, igazán. Selyemcsibe az én lányom, nem tudom még, kinek szánom, de nagy gond ez a lány. Odaadnám a királynak, de még inkább a császárnak, van elég hozomány,

tizenkét rakomány.

(Nyújtózkodik.) Ettem is, ittam is, bőven. Kocsmáros, mivel tartozom?

KOCSMÁROS (hajlong). Parancsára bíró uram, száz tallér kereken.

BIRÓ Bánom is én. Majd meglátjátok, milyen kalap ez a bírói fejfedő. Egy-kettő-három! (Földhöz vágja a kalapot.) Kocs­máros, ki van fizetve?

KOCSMÁROS Dehogyis van, kérem.

BIRÓ Hű, a kutyafáját, úgy látszik, nem jól csináltam. Most mégegyszer, több érzéssel. (Lecsapja.) De most már ki van fizetve? !

KOCSMÁROS Tréfálni tetszik, hiszen egy fillért se méltóztatott adni.

BIRÓ Ej, hát hogy megy ez? (Többször odacsapja, nagyokat puffan.) Most eleget fizettem. Szét is ment a kalap. (Még rá is csap a furkósbottal.)

KOCSMÁROS (szigorúan). Száz tallér kereken a számla, és még egy lyukas garast sem adott.

BIRÓ Micsoda? No megállj, lókötő Csalóka Péter! Becsaptál! Zsandárok! Zsandárok! (Üvöltve lci akar rohanni.)

KOCSMÁROS (utánnafut, dulakodnak). A pénzem! A pénzem!

(A bíró ráhúz a bottal, elfut - a Kocsmáros elterül.)

Harmadik kép

Szín: mint az első képben: balról Péter, jobbról a bíró otthoná­nak környéke. Péter az udvaron ül, Pétemé a házukból jön.

PÉTER Készen van-e a gulyásleves, asszony? Szörnyen éhes vagyok.

PÉTERNÉ Mindjárt kész, még egy kicsit sózok rajta.

Bíró (hangja messziről). Megállj, Péter! Becsaptál!

PÉTER (kinéz). Asszony, jön a bíró. Hű, hogy fortyog! De túl­járok az eszén. Mert amilyen kapzsi, olyan ostoba is. Ha­mar, hozd a bográcsot ide, erre a fatuskóra, és itt kavargasd.

PÉTERNÉ (el és vissza, nagy üsttel. Fatuskóra teszik, kóstolgat­ják-kavargatják a gulyáslevest). Mi lesz ebből?

PÉTER Majd meglátod.

BIRÓ (jön). Ti pandúrok, maradjatok az utcán. Hol vagy, gaz­ember? (Észreveszi az üstöt, kíváncsiskodik.) Miféle üst ez, hogy ebben tűz nélkül fő az étel?

PÉTER Hát, bíró uram, egy üst, hogy is mondjam csak, egy ilyen üst, no. (Péter és felesége kavargatnak, énekelnek, a bíró hol innen, hol onnan ámul-bámul, egyre jobban; ténfereg, kóstolgat, fejcsóválva figyel.)

PÉTER, PÉTERNÉ (énekelnek). Főjj, főjj, te gulyás,

így készül a paprikás. Hideg víz és semmi más,

ebből lesz a fokhagymás, burgonyás.

PÉTERNÉ Forrj, forrj, készen légy, essen beléd három légy, egyik zöld, másik kék, harmadik meg keverék.

PÉTER, PÉTERNÉ

Főjj, főjj, te gulyás, főjj, főjj, te gulyás.

Nem kell hozzá tűz és lobogás, csak egy görbe tuskó, karimás.

BIRÓ (bizalmaskodva sündörög Péter körül). Mit varázsoltok ti ketten? Mondd, beszélj, Péter fiam. Ha megmondod, el­engedem az áristomot.

PÉTERNÉ No, édes párom, mondja el már a bíró úrnak, ha olyan nagyon kíváncsi rá.

PÉTER Hej, bíró úr, drága egy üst ez nekem. Ha ez nem volna, már régen meghaltam volna éhen. Ebbe húst se kell aprítani és krumplit se, alágyújtani se kell, csak vizet tölteni bele és már készül is a paprikás.

BIRÓ (ölelgeti). Hallod-e, Péter fiam, nem adnád el ezt az üstöt nekem ?

PÉTER Dehogy adom, bíró úr! Mi lenne akkor velem?

BIRÓ De adnék én, Péter fiam, adnék érte száz tallért. . . Két­százat!

PÉTERNÉ Ne makacskodjék már, férjem uram. Látja, a bíró úr mennyire áhítozik utána.

PÉTER Nem bánom, ha nagyon megszerette, odaadom három­százért. Élek, ahogy lehet. Utolsó gulyáslevesünket még kiöntöm belőle. (Áttölti a lábosba.)

BIRÓ (fizet). Itt van, fogd a pénzedet, kerek háromszáz. Én meg viszem az üstömet haza, lesz nagy csodálkozás! (Fel­pakolja a hátára, indul. Péter és Péterné közben kuncogva elmennek. Kint nevető hangok.)

CSUFOLÓDÓ KAMASZ (felbukkan, eltűnik, ének). Fütyül a rigó! Üstöt visz a bíró!

BIRÓ (míg Péter udvarából a saját udvarába átcihelődik). Macs­ka vigye ezt a sok kiabálást, csúfolódást, nem tudják, kivel van dolguk . . . Csakhogy végre hazaérkeztem, nehéz ez a szerszám. (Nagyokat fúj.) Hej, anyjuk!

BIRÓNÉ (az öreg bfró fiatal felesége, jön a házbál). Mit hozott?

BIRÓ Ne bámulj, ne ácsorogj, dologhoz láss. Gyorsan vizet az üstbe. Majd meglátod, mi lesz belőle.

BIRÓNÉ Ugyan mi lenne belőle? (Térül fordul a vizeskannák­kal.) Nincs húsvét, mégis öntözünk. Biztosan fürödni akar. Megtelt az üst.

BIRÓ (titokzatosan). Most figyeld, anyjuk, melegszik-e már? Száll-e belőle a fokhagymaillat? Mert ebből gulyásleves lesz, hús nélkül, tűz nélkül, csak úgy magától.

BIRÓNÉ Megbolondult kelmed? A víz csak víz marad.

BIRÓ Ezt kell énekelni hozzá, hogy is megy? (Kezdi dalolni, de már nem tudja.)

Főjj, főjj, te gulyás, így készül a paprikás, essen beléd három darázs,

egyik kék, másik zöld, harmadik. .. Na, nem tudom tovább. Danolj te!...

BIRÓNÉ (énekel).

Főjj, főjj, te gulyás, így készül a paprikás. Nem hagymás, nem is sós, az én uram dilinós.

Lesz belőle egy nagy semmi, az uramnak kell megenni. Főjj, főjj, te gulyás,

bolond az én férjem, semmi más. (Megvetően, nevetve el.)

BIRÓ (az edénybe néz, fejét csóválja). Lánchordta, ördögadta, már az asszony is nevet rajtam. (Szimatol.) Semmi illat! (Bedugja a fejét.) Hideg a víz! Na megállj, Csalóka Péter!

(Felrúgja az üstöt és máris odaát van Péter udvarán.) Gazember Csalóka Péter, becsaptál, majd adok én neked vízből készült gulyáslevest az áristomban, megállj, ebadta féreg! (Péter, Péterné kijönnek a házukból.)

PÉTER Hát hogy csaptam volna be, bíró úr? Hogy is tudnék én túljárnia bíró úr hét kazalnyi eszén?

PÉTERNÉ (bőbeszédűen hadar). Ez az áldott jó ember, az én Péterem, az én hites uram, mint egy falat kenyér, hogy mondhat ilyet a bíró úr?

BIRÓ Hát úgy, hogy az üst nem főz.

PÉTER De hogyan is főzne, mikor a tuskót itthagyta, amelyik alája tartozik. Azt nem vette meg.

BIRÓ Hát ez a hiba, Péter fiam? PÉTER Ez hát. Csakis ez.

BIRÓ Mennyiért adod, Péter fiam?

PÉTER Ezzel a tuskóval, az üst nélkül, úgyse érek semmit: oda­adom olcsón, száz tallérért.

BIRÓ (fizet). Nesze, itt van. Rakd csak a hátamra a tuskót, sietek haza. (Elindul görnyedezve, hátán a tuskó. Kint nagy kacagás. )

CSÚFOLÓDÓ KAMASZ (megjelenik, eltűnik). Fütyül a rigó! Tuskót cipel a bíró!

BIRÓ (.saját udvarára érkezett, kiáll). Hej menyecském! (Le­rakja a tuskót, ráteszi az üstöt.)

BIRÓNÉ (előperdül). Miféle kincset hozott megint kelmed?

BIRÓ Elhoztam a tuskót is az üst alá, már nincs semmi hiba, most aztán vizet a kondérba és készüljön a gulyásleves! Ebből fogunk ebédelni mindnyájan. Ugorj !

BIRÓNÉ Járja csak kend a bolondját, nekem mindegy. . . (Vizet hord közberí énekel.)

Litty-lotty, lityi-lotty, hordd a vizet, takarodj.

  A hideg víz igen jó, azt ebédel a biró, felesége, fia, lánya, meg az egész         házatája, vendéget is hívhat rája. Akinek nem elég, kapja be a tenyerét.

BIRÓ (vizsgálódik). Bizony ez csak víz. Akárhogy kóstolom, mindenképpen víz. (Rángatja a feleségét.) Rosszul csinálod, te, a nyakadba öntöm! (A bíróné sikongat, elmenekül.) Most már nagyon haragszom, talán agyon is ütöm ezt a Csalóka Pétert. Hol a botom? (Keresgél dühösen, közben énekel.) Mennydörgős, villámlós,

füle-farka szétállós, emida-amoda durrogós, bütykös fütykös, rézfokos,

mérges vagyok, megpukkadok, huj j !

Vettem hát rossz sapkát, csodafőző vasrocskát, laposra verem a boltosát, ríva hívja orvosát,

torkon kapom, szétvagdalom, bumm!

PÉTER (kijön a házból, míg a bíró közeleg). Te, jön a bíró! Most mink veszekedjünk erősen. Mikor én már meg akar­lak verni dühömben,, szaladja házba, vedd elő a furulyát, fújj el egy nótát.

PÉTERNÉ Mire jó az?

PÉTER Csak csináld. . . Na, itt is a bíró. Bittó Hej, te Csalóka Péter!

PÉTERNÉ (sikongat Péterre). Maga hétpróbás! Maga cégéres lókötő!

PÉTER (ordít Péternére). Hallgass, mert aki Fűzfán fütyölő cső­röm-bőröm! (A következőket egyszerre kiabálják, teljes a hangzavar.)

PÉTERNÉ Csiribiri, csibe te, csibe te, návili-vili-vili . . .

PÉTER Héj csarara bururu mororo héj darara darara. . .

Bittó Mi megy itt? Hé, itt csak nekem van okom veszekedni!

PÉTERNÉ Mert tudja meg a bíró úr: csibe te, csibe te, návili­vili-vili. . .

PÉTER (belevág). Azt a hétbankós billankós bumbunkós hét darara csororo mururu...

BIRÓ (túlüvölti őket). Egy szót se értek! Csak egyik beszéljen!

PÉTER De már ezt nem viselem tovább ! Elő a nadrágszíjjal, majd elhallgatsz, te asszony! (Kergeti a feleségét.)

PÉTERNÉ Nosza, elő a furulyával! Hamar a furulyát! (Befut a házba).

BIRÓ Micsodát?

PÉTERNÉ (kezében furulya). Hát a furulyát. (Belefúj: rövid dallam.)

PÉTER (hirtelen megenyhül, mézédesen). Édes virágszálam, de­hogyis tudnék én neked egy rossz szót is szólni !

BIRÓ Ni csak, hogy elpárolgott a haragja! Megszelídült, mint a harapós kutya, ha kolbászt vetnek oda neki. (Péternéfújja a furulyát.)

PÉTER (ugrál). Hej, de jó kedvem van, szinte táncolhatnék!

PÉTERNÉ Veszekedtél volna te ítéletnapig, ha ez a furulya nem volna.

BIRÓ Péter fiam, micsoda furulyád van neked?

PÉTER Ej-haj, bíró uram, ha ez a hangszer nem volna, akkor már az asszony sem élne. De ennek a hangjára még a leg­nagyobb harag is rögvest lelohad bennem.

BIRÓ Édes-kedves Péter fiam, nem adnád el nekem ezt a fu­rulyát?

PÉTER Hogy adnám? Mi lesz akkor az asszonnyal?

PÉTERNÉ Bizony, csak adja el kend. Mert ha mégegyszer ve­szekszik, én úgyis inkább világgá megyek. Miattam ugyan pörölhet kend örökre, nekem elegem volt kendből.

PÉTER Mit csináljak? Akkor nekem ez a furulya úgyse ér sem­mit. Nem bánom, ezer tallérért odaadom.

BIRÓ Megveszem. (Fizet.) Köszönöm, Péter fiam, köszönöm. Ej-haj, sose halok meg! (Elveszi a furulyát, dülöngélve haza­indul, énekel.)

Végig dalolom az utcát, végig az egész falucskát, részeg vagyok, nem a bortól, csak amúgy saját magamtól.

(Saját udvarára ér.) Hej, menyecském! Aranyvirágom!

BIRÓNÉ (jön). Persze kincset szerzett megint.

BIRÓ De mekkora kincset! Nézd, ezt a furulyát terád bízom. Ha valaki megharagszik rám és meg akar verni, nosza kapd elő a furulyát és fí~jd el rajt a nótámat: a haragos megszelí­dül. (Bekiált a házába.) Kisbíró! Dobold ki, hogy a falu minden munkabíró embere, asszonya gyülekezzék a házam előtt. (Feleségéhez.) Ezentúl akármit csinálhatok velük. De meg is teszem.

KISBIRÓ (kinn dobol, r»ajd kiáltozása hangzik). Közhírré téte­tik! A falu egész népe gyülekezzék a bíró úr háza elé!

HANGOK (kintről). Mi van már megint? Mit talált ki megint a bíró?

BIRÓ (kifelé). Emberek, ide figyeljetek: ezentúl vasárnap a bí­ró napja lesz, akkor nekem fogtok dolgozni.

KÉT PARASZT (fenyegetően megjelenik). Mi a szösz? Még mit nem!

BIRÓ Illő, hogy legyen a héten egy nap, amikor bírátokra is

gondoltok, ki nemcsak éjjel, hanem nappal is, tehát éjjel­nappal álmatlanul forgolódik miattatok ágyában.

EGYIK PARASZT Hogy lenne álmatlan, mikor hortyog és fújtat?

BIRÓ Ez mind a sok gondtól van. A tiértetek való gondtól. Illő és méltányos tehát, hogy a hét hetedik napja nekem jusson.

EGYIK PARASZT Istenugyse, ez megbolondult!

MÁSIK PARASZT Mindig is bolond volt.

BIRÓ Aki pedig inkább a vasárnapi lustálkodást választja: váltságot fizet. Ez lesz a bíró pénze.

HANGOK Mi fizet? Ki fizet? Kinek fizet?

EGYIK PARASZT (fütyköst ragad). Fizetünk neked, de mind­járt! Nem is kell vasárnapig várni! (Fenyegetően közeledik a bíróhoz.)

BIRÓ (hátrál, a feleségéhez). Asszony, fújj a furulyába, de rög­tön! (Furulyaszó.)

HANGOK Még zene is lesz a tánchoz?

CSÚFOLKODÓ KAMASZ (megjelenik). Fütyül a rigó ! Furulyára táncol a bíró!

BIRÓ Gyorsabban fújd!

PARASZTOK (ütik a bírót). Nesze: ez a bíró pénze! Itt a vasár­napi pénz! Ez a sok fáradozásért! Ez is, ez is!

BIRÓ (ide-oda lökődik). Jajjajjaj! Fújjad, fújjad!

BIRÓNÉ (abbahagyja a furulyázást). De mikor hiába fújom!

EGYIK PARASZT Nesze neked!

MÁSIK PARASZT Ki veled innen! (Ráhúznak.)

BIRÓ Várjatok. . . Mindennek ez a Csalóka Péter az oka. Tőle vettem a furulyát.

EGYIK PARASZT Hogy a Csalóka? Azt már elhiszem, hogy ő fűtött be neked.

KAMASZ Éljen Csalóka Péter! Hol vagy, Péter?

PÉTER (udvara széléig jön). Itt volnék. Miért hívtatok?

EGYIK PARASZT Mert te leszel az új bíró. Éljen Csalóka Péter, az új bíró.

MIND (énekelnek, a furulyamotívum dallamára). Felröppent a sárgarigó, énekel, énekel, már nekünk a régi bíró sose kell, sose kell. Verje földhöz a sapkáját, azt a hét csillagát,fejje meg a kiskutyáját, pénzt mitőlünk úgyse lát.

  Énekel a szőlőhegyen kis rigó, nagy rigó, a Csalóka Péter legyen a bíró, a bitó.

  Jó pajtásunk, derék társunk, fejiben sok az ész.

  Régi bíró, rossz kísértet, jobb, ha tőlünk messze mész!

      (Nagy lendülettel   kíhajítják a bírót.)

vége