2004 karácsony
A társulat: a Csillagénekes, Gábriel angyal, Mária,
József, a három . fogadós: Rufinus, Servilus és Titus; a három pásztor: Gallus,
(Stichl és Vitok;
valamint a negyedik pásztor: Crispus bevonul és énekel.)
A társulat:
Isten áldása velünk,
S legyen mindig ez a részünk;
Áldja
édes kenyerünk,
Áldja munkánk, pihenésünk. .
Áldjon
szép, nyugalmas jéggel
S fönn a mennyben üdvösséggel.
Csillagénekes:
Kedves dalosok; gyertek most elő,
Teljék meg a szín,
mint_ fánkkal a serpenyő.
Kedves dalosok;
bizony, most nekünk keli
Az időt múlatni
szorgos énekünkkel.
Kedves dalosok,
tudjátok, mindenkor
Először a
köszöntőn legyen sor.
Köszöntsük az
Atyát fenséges trónusán,
Majd egyszülött
Fiát, s köszöntsük ezután
A Szent Lelket
végül, hogy a sort lezárjuk.
Most pedig
köszöntsük együtt mind a hármuk.
(József és Mária
a színpadra lép.)
Köszöntsük Józsefet, illesse tisztelet
Szeplőtlen 1lráriát s karján a kisdedet.
Köszöntésünk szóljon ökörnek,
szamárnak,
Kik a jászolnál szelíden állnak.
köszöntse
őket fénye kapnak és Holdnak:
Épp a
tenger meg a Rajna felett vándorolnak.
Köszöntse őket fű
s lomb, a föld összes lénye közt
Mindünket ugyanaz a szent eső füröszt.
Köszöntjük
a császárt, koronáját, s ki ezt
Kiszabta aranyból, az aranymívest.
Hálával
köszöntjük tisztelendő urunk,
Tőle mindig sok jót, sok szépet tanulunk.
Köszöntjük bíró urat, akit módfelett megillet
a hála s tisztelet.
S
köszöntjük az egész díszes társaságot,
Mindenkit,
aki a mi körünkbe vágyott.
Köszöntjük a tanácsot, e nemes hivatalt,
Mivel köztünk rendet Isten nevében tart.
S köszönt mindnyájunkat, midőn leszáll az
éj.
Minden
teremtmény, ki a földön él.
Kedves
dalosok, most másként hangozzék dalunk.
Mert
köszönteni őt, a csillag felé fordulunk.
Kis
csillagot hoztunk, nem nagyot,
Egy
farúdra tűztük, ott ragyog.
Sok fa él a földön, s mindegyik
Csúcsán
egy szép csillag fényeskedik.
De
van egy, mely fényes legkivált,
Te szép csillag, mindenki téged áld.
Kedves
dalosok, szavam jól értsétek,
Dicsérjétek
a csillagot, amint~ragyog felétek.
Köszöntjük most drága énekmesterünk,
Tőle tanultuk meg, amit ismerünk.
S
köszöntjük öreg tanítónkat végül,
minden tudományunk az övére épül.
Kedves
dalosok, szavam jól halljátok:
aki összegyűlt itt, mind figyel reátok. .
(A társulat a színpad melletti padokra
ül. Gábriel angyal a színpadra lép.)
Gábriel angyal:
Eljöttem, hogy tegyem újra tisztem,
Szép jó estét adjon az Úristen,
S ez az este Jegy en csak előleg,
Küldjön hozzá áldott, szép hosszú időket.
Nyájas lelkű, tisztelt, nagy kegyelmű urak,
Asszonyságok s szüzek, legyen jóindulat
Bennetek irántunk s türelem főképpen,
Amit most elmondunk, hallgassátok szépen.
Mert amit elmondunk, nem balga mese,
Hol csak az a fontos, szép-e, érdekes-e,
Nem is hitetlen pogányoktól vetti.ik,
Hanem Szentírásból magunk merítettük.
Elmondjuk, mint született Jézus Krisztus urunk,
Kitől vigaszt nyerünk s rossztól szabadulunk.
Ki tudni szeretné, tartsa lélegzetét vissza,
Szemét-fülét pedig tágra nyissa.
(.A társulat körbevonul és énekel.)
A társulat: Isten,
mit megígért,
Most így tartotta
meg:
Elküldte Gábrielt,
Hogy ím keresse fel
Galilea közepén Názáret városát,
S egy szüzet ott, ha lát,
Köszöntse szelíden.
S József még sohasem
Ismerte jegyesét.
(A társulat
félrevonul, csak Mária marad. Gábriel angyal a háttérből a színpadra lép és
megáll a Szűz előtt.)
Gábriel angyal: Üdvöz
légy, te boldogságos! Az Úr van veled!
Mert
áldott vagy- az asszonyok között.
Mert
lesz majd édes terhed, .
És fiút szülsz,
Akit Jézusnak nevezel.
És ő népének ura lesz mindörökre.
Mária: Hogyan lehetséges ez?
Mivelhogy én nem ismerek férfit.
Gábriel angyal: Ime, én Gábriel angyal vagyok,
És megjövendölöm,
A legmagasságosabb Úr ereje rád veti árnyvékát,
És ezért ama Szent, ki tőled születik,
Isten fiának neveztetik majdan.
Mert lásd, Erzsébetnek is, akit szeretsz,
Terhe növekszik, noha már idős,
És már a hatodik hónap is elmúlt,
Holott szóbeszéd volt, hogy ő meddő,
Ámde Istennél minden lehetséges.
Mária: Íme,
az Úrnak szolgálója vagyok,
Legyen minden úgy, ahogyan mondtad
(Az angyal távozik`. Mária követi. a társulat körbevonul
énekelve.)
A társulat:
~"
Máriának terhe lőn
Augusztus korában,
Ami jövendöltetik
Higgyünk igazában.
Császár kívánsága ez:
Minden lelket számba vesz,
Ád kemény parancsot;
Szülővárosába tart
Mindenki: jobb neki majd,
Hogyha engedelmes.
Mit Augustus
császár rendelt,
Megszámlálnak
minden embert;
Mária s
József útr a kél,
És zsidók országába ér.
Városában Betlehemnek
Szállást hasztalan keresnek,
S mint az előre mondatott,
Ím, Mária gyermeket szül ott.
(Mind el, csak Mária és József marad.)
József: Tenni kell, amit Augustus császár rendelt,
Mivelhogy számba vesznek minden embert,
S ki az adót meg nem Fizeti mind,
Büntetéssel sújtják
törvényük szerint.
Van még egyetlen garasom talán, A többit elnyelte az
ínség szaporán, Ámde hogy fizetnék adót egy garassal,
S nem fordulhatok, csak Istenhez panasszal. Több pénzt
honnan is teremtenék elő, Mikor tagjaimban már alig van erő.
Szerszámaim tétlenül hevernek,
Ha csak
rájuk nézek, már kesergek.
Kerülne pénz,
hogyha fiatalabb volnék,
Mert hát Augustussal
inkább nem dacolnék.
Mária: Minden jóra fordul, József, majd
belátod;
Megkérdezek holnap
ismerőst, barátot,
Kölcsönpénzt ők mind
örömmel adnak,
Csak te ne add szíved a
bánatnak.
József: Mária, kinek van pénze annyi,
Hogy- belőle nekünk is
tud adni?
Itt-ott van pénz, ámde csak
szerényen,
Istennél van már minden
reményem.
Mária: Hajót várunk, Tőle nem várjuk hiába.
Menjünk Betlehemnek messzi
városába,
mint parancsolta Augustus
kevélyen,
S vigyük az
ökröcskét magunkkal kötélen.
Eladhatjuk
ott, jó pénzért mégpedig,
aztán nem
sanyargat a gond egy ideig.
József: Ha egy ökröcskénk sem marad nekünk,
Miből tengetjük tovább
életünk?
Éhen veszünk, hacsak nem történik csuda:
Jó társunk, eltartónk
bocsássuk áruba?
Ámde ne búsongjunk
hiába naphosszat,
Ha kell, válasszuk
a kisebbik rosszat:
Tán a csacsiért
is kaphatunk eleget,
Te
vezesd őt elöl, én utánad megyek.
(Mária és József útra
kel. A társulat körbevonul. éneke!)
A társulat: Máriának terhe lőn
Augustus korában,
Ami jövendöltetik,
Higgyünk igazában.
Császár
kívánsága ez:
Minden lelket számba vesz,
Ád kemény parancsot;
Szülővárosába tart .
Mindenki:
jobb neki majd,
Hogyha engedelmes.
(A társulat el. kilépnek a fogadósok és hátrahúzódnak.
József és Mária marad.)
Mária: Vajon ismered a
városban a járást?
Jószágnak s
magunknak hol találunk szállást?
József: Ismerek egy derék fogadóst eleve,
Kinek Rufinus a becsületes
neve.
Ökörnek, csacsinak ád kellő
helyet,
És nekünk is kínál majd
fedelet.
Mária: Csakhogy előttünk érkeztek már
sokan,
S elfoglaltak minden kis zugot
boldogan.
Sok népnek kell most Betlehembe
menni,
Hogy megmérettessék, ki
miféle s mennyi.
József: közel a város, ne érkezzünk késve,
Nógasd a jószágot kicsit
sietésre,
Mert éjjelre hamar becsukják a kaput.
S kívül maradónak fel is út, le is út
Mária: Kérlek,
József, ne siess nagyon,
Lábam
emelni is már alig tudom;
Rossz
az út és mindenütt csupa jég,
Talpon
maradni is fáradságos elég,
Egész
testem átjárta a hideg,
Ha fáj a gyermeknek, lelkem dermeszti meg.
József: Mindjárt
megérkezünk, pár perc elegendő,
S
máris felmelegít forróvizes kendő.
Rövid szünet
Mária,
mit ígértem, való már:
Itt
állunk a vendégfogadónál.
(Hármat koppant botjával
a földre. Jön a fogadós.)
.
Isten megáldjon,
Rufinus barátom,
Milyen szállást adsz
nekünk, hadd látom;
Hosszú utazástól
elfárad a test,
Tapasztalt utazó
mind jól tudja ezt;
fújt a szél,
jeget-havat hozva,
S
arcunkat-kezünket kicsípte pirosra.
Rufinus fogadós:
Sajnállak, barátom, be nem bocsáthatlak,
Egy utasnak hellén van most helye hatnak;
Teli van zsúfolva minden aprócska zug,
Kérlek, higgy szavamnak, mért is volnék hazug:
Aki betért hozzám, marad is valóban,
Boldog a vendég egy
tisztes fogadóban.
József: Más
embert, bizony, nem ismerek itt.
Akiről tudhatnám, szívesen
segít.
Ámde ne veszítsük eI
mindjárt a hitünk,
Alkalmas kvártélyt
csakhamar kerítünk;
szomszédban talán
semmi nem hibáznék,
Szeretettel
várja az utast a háznép.
(Hármat koppant botjával a földre. A másik fogadós,
Servilus jön.)
Barátom, jó meleg szállásért esdünk,
Ahol
megpihenne törődött testünk:
Servilus fogadós:
Hozzád s
némberedhez ugyan mi közöm?
Pátyolgassam, aki
énhozzám beköszön?
Házamban rossz
ember elvétve sem akad,
Te, szemtelen
koldus, gyorsan hordd el magad,
Ameddig a botom
ütleg nélkül enged,
S házam körül
többé ne bolygasd a rendet!
Mária: Magasságos Isten irgalmazzon neki,
Ki a szegényt ilyen rútul elkergeti;
Félve és vacogva
várhatjuk halálunk,
Mert kicsiny
hajlékot sehol nem találunk?
(A harmadig fokadós, Titus jön lámpással.)
Titus fogadós: Jó asszony, ne sírj
olyan keservesen,
Szívedből a
remény soha ki ne vesszen.
Magad is
láthatod, hogyha betekintsz,
Házamban szálláshely egy parányi sincs.
De ha nem vagy kényes, csak fáradt nagyon,
Ott van az istálló, jó szívvel adom.
Mária: kedves fogadós, minden jó nekünk,
Akár puha, akár kemény a
fekhelyünk,
Csak szemünkbe a szél havat ne
sodorjon,
Csontjainkig hideg ne
hatoljon.
Titus fogadós: Akkor hát, míg jobb helyet adhatok,
Az istállóban, itt
lakozzatok.
(A fogadós Máriát és Józsefet a jászol. elé vezeti. Mária
egy zsámolyra ül)
József (énekel): O, M áriám,
Most jászol lesz a
fekhelyünk,
Az Úr rendelte ágyunk,
mit mindig híren áldjunk:
Ő járt velünk, Ő jár velünk.
Mária (énekel):
O, Józsefem,
Mi éjjel itt nem alhatunk,
Mert engem fájdalom vár,
Tudom, világra hozom már,
A gyermekem, kis Jézusunk.
József: Megkeresem holnap alku végett
kárában a mészárszéket;
Hadd lám, Vajon itt kijár
Élő jószágért a tisztes ár?
Nem jó, ha sokáig adósa volnék,
Mert hát Augustussal inkább nem dacolnék.
Mária: Ér a jószág annyit, hogy belőle
Pénzünk legyen kerek esztendőre?
József: Bízzunk
benne, s hogy aztán mi lesz,
Az én gondom legyen mindig ez.
(Az angyal megjelenik a
jászol mögött a csillaggal.)
Mária: József, az idő elérkezik lassan,
Hogy édes terhemtől megszabadíttassam.
A boldog perc itt van már közel, .
mint jövendölte Gábriel.
Kérleld a fogadóst, megszán talán,
S bebocsát minket háza ajtaján.
József: Mária, örvendjünk, hogy ide befogad,
Ne kívánjunk tőle egyszerre túl sokat.
Most még egyszer bekopogtatok,
Talán
nem lesz nagy haragra ok,
Ha
kérek benn egy aprócskahelyet.
(József fogja a lámpást, a fogadóshoz megy, hármat
koppant botjával a földre.)
József megszületett édes gyermekünk,
Hideg az éjszaka, szinte megdermedünk.
. Szánj meg, részesíts kevéske jóban,
Hadd pihenjünk benn a fogadóban.
Titus fogadós: Gyámolítanám én szívesen a gyengét,
Csakhogy házamban most temérdek a
vendég;
Elleptek minden szobát és kis zugot,
Tanáccsal szolgálni, még azt sem tudok;
Aki betért hozzám, marad is valóban,
Boldog a vendég egy tisztes fogadóban.
(József visszatér Máriához.)
József:
Mária, hasztalan minden kérésünk,
Itt kell maradnunk, míg
más hely után nézünk.
Csak hideg ne bántsa a
kisdedet: rögvest
Ökör s csacsi közé, a
jászolba fektesd.
Mária (énekel): Ó, Józsefem,
A világ mért oly
szívtelen
Hogy- jót sehol sem látunk,
És istálló a lakásunk;
Ó, Józsefem, ó,
Józsefem,
Csak egy nyaláb jó
széna kell,
S a gyermek abban alhat
el.
3
József (énekel): Te drága gyermek, áldlak én,
És
testem-lelkem mind tiéd.
Mária (énekel): Ó,
Józsefem,
:g
Jóságodért
az Úr megáld,
Gyermekem
most karodba zárd,
És
altasd el őt, ó, Józsefem. z
a
József (énekel): Ó, mindenem, szép Máriám,
Jóságodért
az Úr megáld,
A
gyermek alszik már talán,
Vedd
Vissza őt, karodba zárd,
Máriám,
Máriám!
(Az
angyal ismét megjelenik a csillaggal.)
Miária (énekeli: Az angyal
újra megjelent,
S a glória zeng, oly- messze zeng;
Beteljesült az ígéret,
Hogy nyer hetünk üdvösséget,
Ezt hozta nékünk Jézusunk.
(József leül, mindketten maradnak, miközben a társulat
körbevonul, énekel.)
A társulat: Ne szunnyadozz, lásd Betlehem
A gyermeket!
Már
örvendhetsz, Jeruzsálem!
Mindnyájan vigadozzatok,
A jászolhoz járuljatok,
Lássátok a gyermeket,
Lássátok a gyermeket!
Krisztus urunknak zúgjuk mind Dicsérő
énekünk,
Dicsérő énekünk!
Szeresd, ki eljött társadul, A gyermeket.'
Idők végéig ő az úr!
Mindnyájan vigadozzatok,
A jászolhoz járuljatok,
Lássátok a gyermeket,
Lássátok a gyermeket!
Krisztus
urunknak zúgjuk mind Dicsérő énekünk,
Dicsérő
énekünk!
Szünet.
(Miután a társulat
kis ideig a színpadon tartózkodott, a pásztorok hátra vonulnak. A társulat
leül. Gallus megjelenik a háttérben.)
Gallus: Heska, hé, hé!
Azt hittem,
végre utolsónak érkezem,
De úgy látszik,
ehhez nincs elég eszem,
Az első megint
csak én vagyok.
Huss, huss,
mindjárt megfagyok.
Ráz
a hideg, arcom megdermedt egészen,
Orrom
pedig szinte nem is érzem.
Csak
a kesztyűmet ne adtam volna kölcsön!
Stichihez
vándorol minden jobb dolog.
Hát
ez a Stichi testvér merre kódorog?
Kiabáljak
neki, vagy kerüljem a zajt?
De
már Látom őt, éppen erre tart.
Stichi megjelenik a
háttérben
Stichl: Heska, hé, hé!
legfrissebb
vagyok, azt hittem először,
De
te, Gallus testvér, mindig megelőzöl.
Gallos: Stichi, együtt van a nyáj, megvannak
juhaink?
5tichl: Ej; GalIus, te mindig rám pirítsz.
Gallul: Igen, én piritlak,
De te mit
tettél az én két kezemmel?
Stichl: Mit tettem volna?
Ott vannak a helyükön!
Rajtam keresendő talán minden dolog? olajon
Vitok testvér most meg hol kódorog?
Kiabáljunk neki, vagy
kerüljük a zajt?
De már Látom
őt, éppen erre jön
(Vitok megjelenik a háttérben.)
Vitok: Heska, hé~ hé!
Azt hittem, most én leszek az első;
mit tegyek
egyedül, már ezen járt eszem,
Nem
gondoltam, hogy utolsónak érkezem.
Stichl: Soha nem gondolsz rá,
Pedig
télen-nyáron mindig te vagy az utolsó.
Vitok: Sokat kíván az asszony, szinte nincs határa,
Épp ma foltot kellett varrnom a bocskorára.
De ha elmúlnak a kemény
hidegek,
Ígérem, kicsit majd jobban sietek.
Gallus: Mondd, Stichl testvér, hallottál-e róla,
Ama Cyrinius, a császár
helytartója
Újfajta adót vetett minden
főre,
S aki meg nem
váltja magát időre,
Házat s
jószágot veszt, ekképpen lakol.
Pedig boldog
arcot látsz-e valahol?
Stichl: Ej, Gallus, összehánysz megint hetet-havat;
Biztos vagy benne, igaz minden szavad?
Az új adó talán nem is gazság,
Arra kell,
hogy belőle a népet jóllakassák.
Vitok: Ez a jóllakatás
egyre csak késik,
Mi pedig eljutunk közben az éhezésig.
Ne várd a jót, belül kell jóvá lenned,
Ez segít ahhoz is, hogy legyen mit enned:
Segítő kart a szegény már sehol se lát,
Árad a bűn, a gonoszság, s nincs ellene
gát.
Gallus: Ej, WTitok, mindig ugyanezt szavalod,
S öröm volna
másnak a te összes bajod.
Inkább reám,
nyomorult társadra tekints:
Nyugodt éj és
nappal évszámomra nincs.
Minden
gondolatom egyedül a nyájon,
Már hosszú
ideje elkerül az álom.
Tegnap is futkostam pihenő helyett,
Mert a birkák száma sehogy sem egyezett.
Számláltam így meg úgy, nem jött ki a szám:
Tudom már az okát, s miért ne mondanám.
(Félrevonja Vitokot.)
Stichl: Mondd csak, öreg szószátyár?
Gallus: Egy részüket a
gonosz farkasok megették.
Stichi: azt inkább a mészáros kutyái
tették.
Vigyázz máskor jobban a
titokra,
S ne kenj
mindent az ártatlan farkasokra!
Gallus: Ne célózgass, testvér, inkább hallgass,
Kutya nem tép s harap úgy, mint a farkas.
Stichi: Nem úgy, de
többet!
Gallus: Hagyd már abba a gonosz beszédet,
Inkább költsük el az
estebédet.
Vitok: Ihol egy szál kolbász s néhány jókora hagyma.
Huncut, ki belőlük maradékot
hagy ma.
(Letelepednek a földre.)
Stichi: Hát a szalonna talán otthon maradt
Vitok: Van, mint a tenyerem, három remek darab.
(Vitok szétosztja az eleséget. Esznek.)
Vitok: Emberek között ma nem hallani mást,
Isten elküldi végre fiát, a
Messiást,
S mint megjövendöltetett sok bölccsel,
igazzal,
De majd
mindnyájunkat megvált s megvigasztal.
Akkor a föld is
üdvösséget nyer,
S nem lesz rajtunk sem bűn, sem
teher.
Gallul: Bárcsak ne hiába vágyakoznánk,
És a Messiás eljönne
hozzánk,
Ujjonganánk és táncolnánk
vígan,
S gráciát zengenénk mindannyian.
(Gallos első szavalnál feltápászkodnak a pásztorok és
borjukra támaszkodva egymással szemben állalak. Az utolsó szavaknál felujjonganak.)
Sticl: A szegények
megvigasztalója
Mikor s hol születik,
mit tudtok róla?
Vitok: Nincs tudatva még az ideje,
Annál
inkább azonban helye.
Betlehem a hely, s megszületik ott
Egy szűztől, ki erre kiválasztatott.
Gallul: Édes jó testvérek, vár még sok munka
ránk,
Híven megosztottuk egymással
vacsoránk,
Egy kis pihenőre most szépen
ledőlünk,
S tán nem marad
távol az álom mitőlünk.
(Lefekszenek a Földre - Mária és József előtt -- és elalszanak. Jön az Angyal,
énekel.)
Gábriel angyal:
Gloria,
gloria in excelsis!
A boldog
hírt elzengem én
Most
minden népnek a föld színén.
Ó,
ébredj már, indulj, szaladj,
Már
láthatod őt, kicsi Jézusunk,
Szaladj,
szaladj!
Hallod-e,
pásztor, mire vársz? Nosza, fuss!
Betlehem
városa vár, oda juss! `:
Ott
leled őt meg, a jászol előtt,
Pásztor,
hát menj te is áldani őt,
Áldani
őt, áldani őt!
Erre
vártál, erre vártál
Oly
hosszú ideig;
Most szíved vígsággal telik.
-
Gallus (álmában.):
Stichl, ki ujjong itt, miféle ének száll;
Mikor legjobban alszunk, talán kísértet
vegzál?
StichI (álmában):
Én csak ámuldozom, miféle zene szól,
S hogyha kisandítok kalapom alól;
Látok a magasban nagy és tiszta fényt,
S a fényben pedig gyönyörű tüneményt.
Vitok (álmában):
Szívem együtt zeng e csodaszép hanggal,
Mintha szólana egy valóságos angyal.
Gábriel anygyal (énekel):
A
mennyből jöttem, pásztorok,
Ím,
néktek örömhírt hozok.
Nem mondhatok
most mindent el,
Majd látjátok,
mit látni kell.
(Gallos feltápászkodik.)
Gallos: Ébredj, Vitok!
Ki ne törd a
lábad, minden csupa jég!
Vitok: Ej, a manóját, zúzmara hullik.
Csúszkálok, mint kártya a kocsmaasztalon.
A szakállam meg egyetlen jégcsap.
Gallus: Ébredj, Stichi! Hasad a hajnal!
Stichi: Hadd hasadjon: elhasznált, öreg darab.
Gallus: Ébredj, Stichl! Csipognak már a madarak!
Stichl: Hadd csipogjanak!
Kicsi a csőrük, könnyű azt tágra nyitni.
Gallus: Ébredj, Stichi!
A fuvarosok már végigrobogtak az utcán!
Sdchl: Hadd robogjanak, ha sietős a dolguk.
Gallus Ej, tápászkodj már fel!
(Stichi fölkel, de mindjárt elvágódik.)
Ki ne törd a lábad,
minden csupa jég!
Stichi: Ej, a hétszázát!
Kinyithatnád
végre a bagólesődet:
Mivégett
kellett már az első szóra felpattannom?
Ej, Gallus testvér, mit álmodtál,
Hogy úgy állsz, mintha kupán vertek volna.
Mondd csak, mit álmodtál?
Gallus: Hogy én mit álmodtam?
Elmondom tüstént.
(A pásztorok háromszöget alkotva álltak, most botjukra
támaszkodva felugranak és egymásnak hátat fordítva érnek földet.)
Gaiius (énekel):
Egy istállónak szegletén
Egy ökröt s csacsit láttam én:
A jászolnál hevertek.
És láttam ott egy szüzet is,
És karján ült egy gyermek.
De most, hogy álmom elhagyott,
Örömmel lennék újra ott,
Ha Isten is úgy
akarná.
(A pásztorok szembefordulnak egymással.)
Stichi: Ej, Vitok testvér, hát te meg mit álmodtál,
Hogy
úgy állsz, mintha gyökeret vert volna lábad.
Mondd
csak, mit álmodtál?
Vitok: Hogy én mit álmodtam?
Elmondom tüstént.
(A pásztorok hátat fordítanak egymásnak.)
Witok (énekel) Karácsony
csöndes éhjelén
Egy ifjú
asszonyt láttam én,
S egy gyermek
ült a karján.
Ha kérhetnék
egye álmot én,
Megint csak
ezt akarnám.
(Egymás Felé fordulnak.)
Gallus: Ej, Stichl testvér, hát te meg mit álmodtál,
Hogy úgy állsz, mint aki még most is
álmodik.
Mondd csak, mit álmodtál?
Stichl: Hogy én mit álmodtam?
Elmondom tüstént.
(A pásztorok hátat fordítanak egymásnak.)
Stichl (énekel). Egy angyal útra szólított:
Menj zsidók országába,
s ott A híres
Betlehembe;
Egy gyermekkel találkozol
És nézel
szemtől szembe.
(A pásztorok körbevonulnak, énekelnek.)
Pásztorok: Pásztorok, érces
torkú legények,
Ha zúgjuk, akkor hangos az
ének,
Tiszta a lelkünk, táncos a
kedvünk,
Jó dologért, ha kell, verekedjünk.
Dávid is pásztorból lett király:
Ővele bátor a szív, a száj.
Pásztorok, kedvünk el sose vesszük,
És hangunk mindig jól
kieresszük,
Áldjuk az Istent ősi
dalokkal,
Nincs, aki szólhat
ellene joggal:
Add bele
hangod a dalba, mert
Dávid is
lelkesen énekelt.
Nagy hire évek százain zeng Egy pásztor mint lett büszke potentát
Int jogarával, népet igazgat,
Múltja
zsidóknak ővele gazdag;
S Dávidra néz
fel ifjú, agg:
Mondd,
van-e pásztornál jobb s derekabb?
Galius: Induljunk,
testvérek, Betlehembe most,
Lássuk, ami történt, a csodálatost.
Ámde mi legyen
majd az adományunk,
Hogy vele a gyermeknek
szépet jót kívánjunk
Stichl: Egy
korsót juhtejjel töltök én tele.
Hátha nem elég az
édesanyja teje
Vitok: A legszebbet viszem báránykáim közül,
Annak
a gyermek biztosan megörül.
A bárányt lábainál megfogom szelíden,
Aztán, mint egy
gallért, vállamra terítem.
Gallus: Én
meg gyapjút viszek, puhát, mint a pihe,
Gondolom,
jól esik azon pihennie.
(A pásztorok
ajándékukért mennek. A színpad elsötétedik.)
Stichl: Elnyelte
a várost ez a nagy sötétség,
Orromig se látok, és kínoz a
kétség:
Menjünk jobbra, balra?
Vagy tovább, egyenest?
Gallus: Mintha viskót látnék,
szalmafödelest.
Nosza, zörgessünk be:
ajándék van nálunk,
Senki sem hiheti,
rosszban sántikálunk;
Bizonyára lelünk
segítő kezet,
S
megtudjuk, Isten fiához az üt merre vezet.
(Gallus (a jászol előtt áll, botjával a földre koppant.)
Holló,
holló' Nyisd ki a kaput,
Mondd
csak, hová vezet innét az út.
József: Ki vagy, barátom, és
miféle szerzet,
Hogy éjnek évadán van zajongani merszed?
Avass bizalmadba, kérlek, mondd ez egyszer,
Mi a szándékod és hová igyelkeszel?
Stichl: Hallottuk, apóka, s nekünk szent a hír,
Támadt a világ sebeire ír.
Akire vártunk hosszú időkön át,
Őt keressük, Isten egyszülött fiát.
József: Ha
őt keresitek, akkor hát gyertek,
Lássátok, itt van az áldott gyermek.
(A pásztorok a jászolnál
állnak, énekelnek.)
Pásztorok: Míly boldogság, hogy itt magunk,
Saját szemünkkel láthatunk.
O, drága gyermek, nézz reánk,
O, nézz reánk most, Jézusunk.
(Gallus letérdel, átadja ajándékát.)
Gallus: Köszöntelek, áldott gyermek.
Kik eljönnek hozzád, ínségben lelnek.
Bizony, nem tollpihe van a tested alatt,
Kemény szalmaszál döfködi oldalad.
Nem a nyár meleg napsugara ér,
Megszülettél, mikor goromba a tél.
Halovány arcod, te gyönge gyermek,
S két apró kezed hidegtől dermed.
Két arany szemednél nincs, ami volna szebb, .
S már kicsordul belőlük két keserű csepp.
Gyapjút hoztam neked, puhát, mint a pípé,
Testednek jól essék azon pihennie.
Egy kis lisztet is hadd adjak, finomat:
Kitelik belőle kalács, néhány fonat.
Máskor, hogy lásd; mint hűségem jelét,
Méltóbb ajándékkal járulok eléd.
(Stichi letérdel, átadja ajándékát.)
Stichl: Köszöntlek, áldott gyermek.
Halovány arcod hidegtől dermed.
Bár tiéd a mennyek minden gazdagsága,
Szegényen, csupaszon jöttél a világra.
Egy korsó tejet hoztam, ízleld meg, s kérem,
Vedd oltalmadba méltatlan személyemet
(Vitok letérdel, átadja ajándékát.)
Vitok: Isten megáldjon; drága
gyermek.
Kik hozzád folyamodnak, irgalmat nyernek
Noha mennyek országán vagy úr,
Éhed anyamellen csillapul.
Ez a bárány-, nézd, kicsinyke még,
Fogadd e1 tőlem, hogy-ha
tetszenék.
József: Ez mind igazán derék dolog,
Köszönöm szépen, drága pásztorok.
Mária (énekel):
Ezt mind köszönöm: oly szép dolog,
Mit hoztatok, drága pásztorok.
Ád velük Isten új erőt,
És ád érte néktek jó legelőt.
Pásztorok (énekelnek):
Most körülállod a jászolt,
Örülj, és ezt ne palástold,
Karunkba veszünk, kicsi gyermek,
Te küldsz a világra kegyelmet,
O, kis Jézusunk, ó, kis Jézusunk.
(A pásztorok eltávoznak).
Gallus: Miként lehet, hogy- bár Isten fia,
Szegénységben
kell megmaradnia.
S
miként, hogy bár nincs otthona itt,
Az
egész világon ő uralkodik?
Vitok: Azért született
szegénységbe most,
Mert látta
sorsunk, s kívánt hasonlatost.
Ámde a mennyben
kincsekkel jutalmaz,
S leszünk, mint az
angyal, szép és hatalmas.
Jött, hogy
ínséfben lakozzék nálunk,
Mert így hívságot,
dölyföt megutálunk,
Nem kívánunk sok
pénzt, cifra házat:
Több mindennél a tisztesség, alázat.
Stichi: Őseinek. sora messzi
múltba ér,
Folyik ereiben igaz
királyi vér.
Olvastam az Írást, tudom általa.
Dávid király előbb pásztorfiú
vala,
S hasonlót a világ azóta se
látott:
Legyőzte ama gőgös Góliátot.
Gallus: Ámde majd mit szólnak
társaink,
Ha a
sok csodát elmondjuk sorra mind?
Hitelt
szavunknak, félek, nem adnak,
Sőt
talán gúnyos hahotára fakadnak.
mi
történt, oly nagy, mint annak veszedelme
Hogy
be nem fogadja az emberi elme.
Vitok: Elhallgatni viszont semmit nem szabad,
S jó hír re mindig meglegyen szavad.
Jeruzsálemben a hír bizonyul majd
újnak,
Megyek és elmondom a helytartó
úrnak.
A pásztorok
körbevonulnak. énekelnek..
Pásztorok: Pásztorok, érces torku legények,
Ha zúgjuk, akkor hangos az ének,
Tiszta a lelkünk, táncos a
kedvünk,
Jó dologért, ha kell,
verekedjünk.
Dávid is pásztorból leit
király:
Ővele bátor a szív, a száj.
Stichi: Lám, Crispus testvér éppen erre jön,
Nem talált minket sem úton, sem
mezőn.
Isten hozott, kedves Crispus!
Crispus: Isten megáldjon, öreg
cimborám, Stichi"
Gallus: Együtt a nyáj, megvannak juhaink?
Crispus: Kicsinye-nagyja megvan teljes számban,
Együtt találod őket a karámban.
Tudjátok-e, minek a híre járja,
S igaz a hír, mely
száll most szájról szájra?
Gallus: Bizony, Isten fia a földre költözött,
Láttuk a jászolban, ökör s
csacsi között.
Ha látni vágyod,
ne töprengj annak a során,
Hanem ébredj fel
reggel jó korán,
S indulj
Betlehembe mivelünk szaporán.
Crispus: Sokáig tart az út
odáig?
Gallus: Csak addig, ameddig
oda nem érsz.
Crispus: Jól van, holnap megyek, ha nem lehet még
ma,
S egy szép darab prémet viszek ajándékba.
(A pásztorok körbevonulnak, énekelnek.)
Pásztorok: Három pásztor éberen
Őrködött a nyájon,
Ámde
egyszer hirtelen
Szemükre
jött az álom.
És lőn egy angyal
látható
Az
arca fénylett, mint a hó;
Csak
nézték félelemmel.
S
az angyal szólt, ne Féljetek,
Mert
hirdetek néktek nagy örömet:
Üdvöt
nyert az ember.
(Az egész társulat körbevonul.)
A társulat: Most, ki gazdag vagy
szegény,
Vigadhat módfelett,
Egy istállónak szegletén kisded
megszületett.
Ím,
tárul szebb jövő,
Mert
Jézus krisztus ő,
S
magára venni vétkeink
Majd
hajlékunkba jő.
Sorsod áldd s
békédre lelj
Sok gond és baj
között:
Bár istálló, de
szent a hely,
Hol ő a földre
lejött.
Egy
jászolban van ott,
Mint
rég megíratott,
De méltóbb és nagyobb királyt
A föld nem hordozott.
(A társulat oldalt, a padokra ül. Az angyal a színpadra lép)
Gábriel angyal Nyájas lelkű, tisztelt,
nagy kegyelmű urak,
Asszonyságok s
szüzek, legyen jóindulat
bennetek máskor is,
s köszönjük főképpen,
Amit eljátszottunk,
hallgattátok szépen.
Hogyha nem
tetszett, sőt bosszankodtatok,
Más, mint balgaságunk,
nem lehet az ok.
S ami szép
volt benne, azt se mi tettük,
Hanem az Írás,
honnét merítettük.
Tekintsétek
ezért csak a szándékot magát,
Isten adjon
mindnyájunknak
Szép nyugodalmas
éjszakát.
(Az egész társulat a színpadra megy és megköszöni az érdeklődést)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése